Hegyhátmaróc
FALUHÁZ
Festő környezetben fekvő, a Szászvárról Dombóvárra vezető útról lekanyarodva elérhető zsáktelepülés. Írásos források meglehetősen későn, csak 1328-ban említik először. Az ekkor Egyházasmarócnak is hívott falu a szalatnaki uradalom része volt. A török hódítás első éveiből még vannak bizonyítékok a létezésére, később azonban elnéptelenedett.
A pusztává vált faluba a török kiűzése után rövid időre szerbek költöztek. A helyi hagyományok szerint a Kálváriahegyen templomot is építettek maguknak. A Rákóczi-szabadságharc idején elmenekült délszlávokat a Fekete-erdőből érkezett német telepesek váltották. A szorgalmas svábok elsősorban dohányt termesztettek, amiből szépen gyarapodott a közösség. A XIX. században a bikali uradalom része volt, a Puchner-család itt építette fel nyári rezidenciáját. Báró Puchner Antal generális a hegyhátmaróci temető kriptájában nyugszik.
A II. világháború után kitelepítés súlyos kárt okozott a falunak, ahol a németek aránya még ma is meghaladja a 15%-ot. A csendes kistelepülésen sok a hagyományos stílusú, évszázados parasztház, többet a közelmúltban újítottak fel.
Hegyhátmaróc látnivalói:
- A középkori templom romjaira a XIX. században épült Szent Imre-herceg templom
- Szent Vendel barokk stílusú kőszobra
Hegyhátmaróc legfontosabb rendezvényei a tavaszi majális és az augusztus elején tartott falunap.
