Miklós, a király

Ha Varga Miklós kihagyja az István, a király című rockopera néhány betétdalát és legendás számát, az Európát a KASZT-on, akkor az olyan lett volna, mintha lemegy egy Rolling Stones koncert a Satisfaction nélkül. Az énekeshez, a legendájához ugyanis ezek a dalok úgy hozzátartoznak, mintha belőle és a közönségből is egy darabok lennének. Vastapsot hoztak a lélektalálkozások.

Tovább a teljes cikkhez

Szelíd irónia, kemény társadalomkritika /KB 35 Társulat – Suha/ – Kritika

Igaz történetet dolgoz föl az inárcsi KB35 társulat, egy gyilkosság, pontosabban a bizonyítási eljárás és a tárgyalás történetét. A Suha című darabnak – így hívják az elkövetőt: Suha Dénes –  van jogi ismeretekkel rendelkező írója, Magyar Elemér, s jogvégzett rendezője, Malik Gábor. Ez csak az elhangzó mondatok tárgyi hitelessége szempontjából érdekes – emberi hitelüket a színészek teremthetik meg, s az inárcsiak meg is teremtik. A bírónőt játszó Fodor Katalin leheletfinoman  érzékelteti a rutinból eredő türelmetlenséget, az ügyésznőt alakító Kiss Nóra a feltétel nélküli bizalmat a maga szolgáltatta igazságban, egészen addig, míg ki nem derül, hogy a nyomozók épp a kritikus helyen nem rögzítették a nyomokat. A kirendelt ügyvéd szerepében Kovács Anna egy termoszból elővarázsolt kávé komótos elköltésével szemléletesen mutatja meg a védence iránti teljes közönyt. Félelmetes támogatók a cellatársak, Boda Tibor és Kurta Pál; Suha élettársaként Boda Anna a butaságban rejlő végtelen kiszolgáltatottságot emeli ki. Urszinyi Ádám Suha Dénese egy hatalmas, égő fekete szempár, tele rémülettel, tehetetlenséggel, árvasággal.

Tovább a teljes cikkhez

Celldömölkre került a KASZT fődíja – Nézettségi rekord Komlón

A celldömölki Soltis Lajos Színház Vaknyugat című előadása nyerte a Komlói Amatőr Színházi Találkozó (KASZT) fődíját, melyet a fesztivál zárásakor adtak át a mecseki városban vasárnap.

Tovább a teljes cikkhez

Égig érő mese-show

Az elmúlt három év egyik legkiemelkedőbb családi programját láthatták a KASZT-on, azok, akik kilátogattak a fesztivál kísérőrendezvényeként meghívott MárkusZínház Égig érő fa című előadására. A pécsi bábszínészek Benedek Elek története alapján sziporkázó produkciót hoztak Komlóra. Kicsik és nagyok remekül szórakoztak vasárnap.

Tovább a teljes cikkhez

Liliom és a vak végzet /RÉV Színház – Liliom/ – Kritika

Cirkuszi miliőbe, mutatványosok világába helyezi a RÉV Színházi és Nevelési Társulat Liliom előadását rendező Korányi Bálint Molnár Ferenc történetét. Mondhatni, cirkusz az egész… Majd’ mindenki magán viseli a cirkusz bélyegét: Bálint Betty Muskátnéja műlovarnőnek van öltöztetve (a körhinta fából készült,  stilizált lovaihoz illőn), s kezében lovaglópálcával hadonászik indulatában (kellék, jelmez: Bálint Viktória, Herman Bianka), a bricsesznadrágos Ficsúr (Balla Richie) arcán is ott a  festett fekete könnycsepp, s Liliom is fehér bohócra hajaz, de még a kirabolandó Linzmann kabáthajtókáján is csillogó rátét díszeleg. Csak Juli és Marika, a két kis mindenes mentes az efféle jelektől. Marika később, Hugó oldalán idomulni kezd ehhez a világhoz, Bársonyosi Dávid cseppet sem macsó Liliomja meg épp fordítva: a frakkot, cilindert és csíkos mutatványos harisnyát –  melyet először a kapitány ránt le róla, megalázóan lemeztelenítve a férfit – cseréli „civil” ruhára, gyűrött vászon zakóra, nadrágra.

Tovább a teljes cikkhez

Éljen a népszínmű! /Sturcz József Színjátszó Csoport – Trezka/ – Kritika

Mi a titka a kupuszinai előadásnak? Miért távoztak jókedvűen, megemelkedett lélekkel a Trezka nézői: helyiek és vendégek, művészszínházi elkötelezettségű alkotók, és a bulvárszínház művelői? Miért aratott igazán osztatlan(!) sikert az előadás? Vegyük sorba!

Tovább a teljes cikkhez

Professzionális és lenyűgöző /Soltis Lajos Színház – Vaknyugat/ – Kritika

Már a nyelvezete is elemelt Martin McDonagh Vaknyugat című drámájának, ami Varró Dániel szellemes fordításában gazdag humorforrás. Az ismétlések, torzítások, a körülményeskedő megfogalmazások teszik elviselhetővé, mi több, szórakoztatóvá  azt a töméntelen brutalitást, ami az írországi kisvárosban, Leenane-ben árvaságra jutott Connor testvérpár, Colamen és Valene mindennapjait jellemzi – s nemcsak az övékét. McDonagh Magyarországon legtöbbet játszott darabja, a Leenane szépe (olykor Piszkavas) is ebben a közegben játszódik s a Kripli is – ez a település a kilátástalanság, a reménytelenség szimbóluma, ahonnan ha elmenni nem tudnak, alkoholba és/vagy öngyilkosságba menekülnek az emberek, miként Welsh atya is, megtudván, hogy  Colamen sem véletlenül lőtte le a papáját (több gyilkosság körülményeiről mindenki tud, s ezzel a tudással élnek együtt a helyiek szemrebbenés nélkül), hanem mert az megjegyzést tett a frizurájára, s hogy a szemtanú, Valene megzsarolva öccsét megkaparintotta annak  örökségét is.

Tovább a teljes cikkhez

Kis igazságok /S.K. Társulat – Jövőre veled, ugyanitt/ – Kritika

Igazi hollywoodi hazugság Bernard Slade könnyeztető, nevettető drámája. Profi munka, elhiteti a képtelenséget, miszerint lehetsz évtizedekig lángolóan, és nem múlóan szerelmes, miközben lelkiismeretes és hűséges családapa, családanya is maradsz más mellett. Nem megy rá a házasságod, nem tép szép a bűntudat, a házastársad is kitart melletted, bár tudja, amit tud, és persze a szerelem se múlik el. Annyit kell csak tenned, hogy az év egy napján, és csak akkor találkozol a szeretőddel, de évtizedeken keresztül. (milyen életszerű ez, biztosan könnyen mehet a leszervezése, és nem gyanakodna senki). A sikeres Brodway előadásból, sikeres film is született (1978-ban). Magyarországon rendre bemutatják, létrejött például egy elborzasztó giccs a Budapesti Operettszínházban, játszották is 12 évig nagy sikerrel, aki meg akarja nézni, megteheti a Youtube-on, de nem ajánlom senkinek.

Tovább a teljes cikkhez

Értelmiségi barbárok /Körmendi Kastélyszínház Társulat – Az öldöklés istene/ – Kritika

A Körmendi Kastélyszínház Társulata játszott már Yasmina Rezát, és nagyon beletaláltak a népszerű kortárs szerző nagysikerű Művészet című drámájának stílusába. Az elmúlt időszak egyik legjobb amatőr előadása volt. Most kevésbé sikerült megtalálni az előadás formanyelvét. Nincs meg az a közeg, játékmód, ami megképezné azt a 21.századi, jómódú, polgári-értelmiségi miliőt, amely egy bizarr estén széttöredezik,  hogy egy egyre vadabb groteszk helyzetekben feltáruljon két felvilágosult házaspár kíméletlen barbársága.

Tovább a teljes cikkhez

Nyomot hagynak a világban /Baltazár Színház – Nézzünk bizakodva a jövőbe!/ – Kritika

A Baltazár Színház Nézzünk bizakodva a jövőbe! című előadását látva magam ezentúl tényleg bizakodom. Ha nem is a feldolgozott Örkény-egypercesekből merítettem optimizmust, a játszók mindenképp erre inspiráltak.

Tovább a teljes cikkhez