Zsűri-szemmel: Soltis Lajos Színház

A KASZT tavalyi győztese a Soltis Lajos Színház Shakespeare klasszikus művéből a Szentivánéji álomból készült produkcióval érkezett az idei fesztiválra. 

Az előadás ajánlója: “Van egy ismerős – ismeretlen vidék, egy mágikus zóna, ahol mindenre megvan a lehetőség. Az ember többet mer, a gátlások föloldódnak, titkos vágyak nyernek kifejezést, és a mindennapi élet történései szürreális mesévé alakulnak át. Te azt mondod: álom – én azt mondom: színház. Megérint. Belemerülsz. Elsodor. Mint a szerelem. Amíg tart, mindent lehet, megszűnik a valóság. De ha egyszer felébredsz – el tudsz számolni mindennel, amit ebben a különös birodalomban csináltál? Hermia Lysandert szereti, de apja ragaszkodik hozzá, hogy Demetriushoz menjen feleségül. A két fiatal elszökik a boldogságuk elé akadályt gördítő kényszerházasság elől. Demetrius értesül a szökésről, és követi őket az Athénnal határos erdőségbe. S fut utánuk a Demetriust vággyal követő Heléna. Amint a város elalszik, az erdő feléled, s a gyanútlan szerelmesek belecsöppennek egy tündérkirályi pár féltékenységi játszmájának kellős közepébe…”

Németh Ákos kezdte az értékelést, gratulált társulatnak, megfogalmazása szerint nagyszerű előadást látott, amely beszippantotta, sodorta, együtt élt vele. Nagyon szerette benne a zenét, a több stílusú eszköztárat, kiemelten az árnyjátékot. Remekül változtatta a csapat a teret, mozgatta a nézőt, annak figyelmét, s jó ötletnek tartotta, hogy a mesteremberek szálra fűzték fel a történetet, amely kitűnően működött. Őt megragadta az előadás.   

 

Hűvösvölgyi Ildikó azzal folytatta, a társulat igazán tehetséges, sokat tud erről a szakmáról és nagyon meg akarja mutatni magát. Talán ezért is választotta ezt a darabot. Lenyűgöző képekkel dolgoztak, remek egyéni alakításokat látott, meglepő dolgokat is mutattak, ezek már-már túlburjánzottak, de annyira igaz volt mindegyik, a hatása alól a néző nem tudja kivonni magát. Ő azt tanácsolta a stábnak, a prózai megszólalások minősége egységben legyen a táncos, zenés előadásmódokkal, megszólalásokkal és ez ne váljon ketté. Neki nagyon tetszett a produkció. Megjegyezte: ezt az előadást biztos hazaviszi Komlóról gondolatban, álmaiban.

 

Regős János visszaemlékezett arra az időre, amikor 34 esztendővel ezelőtt az Arvisura Színházi Társasággal játszották ezt a művet, 15 évig volt műsoron akkor darab. Most hasonló fantasztikus érzés kerítette hatalmába. Nagyon megragadta a produkció. Szerinte az együttes attól is képes színvonalas előadások létrehozására, mert működik azt ezt generáló közösségi erő, amely az egész színházra jellemző. Több rétegű feldolgozásban közelített a társaság műhöz, jól ábrázolták a földi-égi világot, a szereplők viszonyrendszerét, sokszínű eszköztár felvonultatása pedig erős dinamikát, ritmust, látványvilágot adott az egész produkciónak. Maximálisan kihasználták a zenét, a mozgáselemet, az akrobatikát is.

Pataki András rövid hozzászólásában arról beszélt: erős kortárs rendezői olvasatban láthatták most ezt a művet, s az alkotók főként a figurákhoz kerestek fizikai megnyilvánulásokat, azokból indították az akciókat. Szerinte a teret remekül használta a csoport, tetszett számára az erős vizualitás és az, hogy a cirkusz világából is használtak ábrázolásmódot. Friss, logikusan felépített, tartalmas, mai és nagyon a tiétek ez az előadás-zárta.

 

(V.R.)

Kövess minket a Facebookon!

Comments are closed.