Zsűri-szemmel: Soltis Lajos Színház

A celldömölki Soltis Lajos Színház Szigligeti Ede A cigány című népszínművét dolgozta át, mégpedig Benkó Bence és Fábián Péter szerző-rendező páros közreműködésével, Horváth Szabolcs zenei munkájával kiegészülve.

Az előadás rövid leírása már jelezte, hogy különleges színházi élmény vár a KASZT pénteki nézőire.

Íme: “Szeretett magyar hazánk láthatárán veszélyes felhők tornyosulnak. Miközben minden hazafi szent kötelessége hazáját bel és kül ellenségek ellen megvédeni, mert ezt igényli a természeti jog. ezt parancsolja a törvény, a magyar cigány Rózsa Peti beleszeret Ivánka Évikébe, Celldömölk legszebb nem cigány magyar lányába. A haza bizodalmasan várja fiaitól, hogy mostani veszélyes körülmények közt, a királyi trón, haza és alkotmány védelmére az ország zászlója alá mentül előbb összesereglendenek, mely összesereglendés következtében elindul a haddelhadd, nem is beszélve a fekete füstirigó, Rózsa Rózsi bánatáról, hogy belészakad a nagy magyar szív és a hegede vonója… ( Celldömölk, 1848-49 küszöb)

Regős János azzal kezdte a szakmai beszélgetést, ő nagyon kíváncsi volt arra, a mesterség hogyan tudja érvényre juttatni az igazát. Ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy nemrég látott két olyan előadást, ahol cigány szereplők játszottak cigányokat és nem cigányokat egyaránt, most pedig ennek az ellenkezőjét kellett elhinnie és ez sikerült is. Ahogy megfogalmazta: sokrétű finomságokkal, kortárs utalásokkal bővelkedő rafináltan felépített remek előadást láthattak a nézők. Kiemelte, hogy a szívszorító drámai helyzetekből is olyan hirtelen fordulatokra volt képes a produkció, amely mindig meglepte, kibillentette, folyamatos, intenzív nézői részvételre késztette. Ehhez pedig hozzájárultak a kitűnő színészi alakítások.

Szávai Viktória szemmel látható lelkesedéssel azzal folytatta: örül, hogy felfedezhette a társulatot és az egész fesztivált. Nagyon emocionális, gyomron vágó, magával ragadó és vivő volt számára az előadás. Ehhez szerinte hozzájárult a szereplők tűpontos, egyszerű játéka, a karakterek remek ábrázolása, a “beszélő, üzenő” jól kitalált színpadkép és díszletvilág. Ő nem szereti a színpadon a direkt politizálást, ám ebben az esetben olyan humorosan és szellemesen működtek a mára is érvényes utalások, tükrök, hogy hatása alá került az egész produkciónak és tartott benne az előadás a zárótaps után is. Ahogy megfogalmazta, eleinte a játék stílusát nézve elfogta némi “Mohácsi-remake érzés”, de hamar elmúlt ez és nagy élvezettel hagyta hatni magára az egyedi színházi élményt, amit a kísérő zene tovább emelt, erősítve a jeleneteket.

Németh Ákos azzal egészítette ezt ki, hogy a népszínmű és az operett dramaturgiában rokonok. Az operettnek is mindig létezik egy karcos magja és abban felsejlik a drámai történet. Ő ebből a szempontból is nagyon élvezte ezt a feldolgozást, amelyet igazán szellemesnek tartott. Az elrajzolt figurák, a színészi alakítások mind hozzájárultak, hogy folyamatosan várta, hová juthat el a darab, a színpadi csapat. A szövegbe rejtett lírai idézetek, utalások, áthallások semmilyen formában nem voltak erőszakosak, működtek és ő nagyon szerette ezt az előadást.
Pataki András a jól kiválasztott nyelvi lelemények, a minőségileg felépített, működőképes figurák és helyzetek mellett kiemelte: a produkció egyik legnagyobb értékének és erényének tartja, hogy képes volt a reflexiókra és az önreflexióra is. Ezáltal tudtak harmadik jelentéstartalmat teremteni a szereplők a szöveggel, figurákkal, játékkal. Ettől vált érvényessé az egész feldolgozás, színházi élmény, amely nem kikapcsolta, hanem bekapcsolta a nézőt. “Jó színpadi, alkotói munka és egy nívós előadás született” – mondta.

V.R.  

Kövess minket a Facebookon!

Comments are closed.